Bejelentkezés regisztrált felhasználóknak

Az oldal egyes szolgáltatásait csak regisztrált felhasználóink vehetik igénybe.
A regisztráció ingyenes!

Regisztráció új felhasználóknak

A dabasi Kossuth-koszorú története

Szerző: Valentyik Ferenc
Oldalszám: 168 oldal
Kiadás dátuma: 2019-08-14
2.500 Ft

Leírás

    „Az eklézsia 1880. szeptember 5-i ülésén mondott köszönetet Zlinszky Istvánnénak és Halász Gézának. Ezután kapták meg a „Sír-Emlék Bizottságnak” átiratát, melyből kiderült, hogy a Kossuth által „Olaszhonból küldött díszes koszorút az egyház birtokába át fogja adni”, s ennek kezelése és felügyelete a mindenkori lelkész és gondnok feladata lészen. A végleges elhelyezésről 1883 júniusában döntöttek. E szerint egy szekrényke „a templom falába bevágatik, még pedig a nők padjai felett lévő ablak alá…, (s ez) egy bezárható ajtóval is ellátassék. Az ajtón belül a következő felirattal: Atyja síremlékére küldte 1880-ban Kossuth Lajos.” Később elzarándokolt Dabasra Ruttkayné Kossuth Lujza is, ki „leborulva a sírra zokogva imádkozott. És ide zarándokol minden ünnepi alkalommal Dabas hazafias közönsége, hirdetve, hogy régiekhez nem méltatlan az új nemzedék sem.”

 

Czagányi László, 1993

 

    „Élt egy pesti történelem-tanár, aki minden esztendő június 13-án, Kossuth László halála napján tanítványaival felkereste a Kossuth-sírt és ott tartotta meg a történelem órát. Milyen áldott óra volt az… Az a tanár tudta, hogy nem koszorútlan a Kossuth-síremlék, mert Kossuth Lajos, a hálás fiú olyan koszorút küldött Turinból atyja síremlékére, amely örökzöld, amely ma is virít, s amelyet a legszentebb helyen őriz a kegyelet. Ezért a diáksereget elvezérelte a közeli református templomba is, és a tanulók ámuló csodálattal szemlélték a falba süllyesztett szekrényből elővirító ovális alakú koszorút. Hét kinyílt rózsa, 13 rózsabimbó, kék nefelejcsek megszámlálhatatlan száza, alig kipattanó rózsabimbóknak megszámlálhatatlan sokasága élénkzöld levelekkel körülfonva alkotja a gyönyörű koszorút. A virágok színei ma is üdék, elevenek. A koszorú kellős közepén márványba vésve ez olvasható: „Atyja síremlékére küldte Kossuth Lajos 1880.”

 

Dr. Pinkóczy Gusztáv, 1963

Kapcsolódó híreink