550 kazak szólás és közmondás

Leírás

Mándoky Kongur István

(Karcag, 1944. február 10. – Mahacskala,1992. augusztus 22.)

magyar nyelvész, turkológus.

Iskoláit szülővárosában végezte, már ekkor érdekelték az idegen nyelvek. Oroszul tökéletesen beszélt, ugyanakkor a türk nyelvek is vonzották. Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult 1963 és 1968 között. A kun nyelvemlékek utáni kutatását már az egyetemi évei alatt elkezdte, a honfoglalás

előtti török vonatkozások és a magyar őstörténet is foglalkoztatta.Később Közép-Ázsia felé fordult,

Baskíriában és a Volgamentén kutatott, foglalkozott a baskír-magyar törzsnevek kérdésével is. A két

nép rokonságáról a baskír mondákban is szó esik. Vizsgálta a kazakok és a tuvák nyelvét, szokásaikat. A kun nyelv magyarországi emlékei című disszertációja 1993 - ban, posztumusz jelent meg.

Mándokyt a Kensai temetőben helyezték végső nyugalomra.

Buda Ferenc

(Debrecen, 1936. november 3. –)

a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar költő, műfordító.

1955-től jelentek meg versei.

1957-1958 között három verse miatt börtönbe került, egyetemi tanulmányait levelezőn fejezte be, 1986-tól a Forrás főmunkatársa. 2002 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Lakitelek- Tőserdőn él.

Költészeti munkássága mellett jelentős műfordítói tevékenysége is. Ismeretesek baskír, finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt fordításai. Varázsének (Kecskemét, 1973) című kötetében török, mordvin, lapp, finn, mari népköltészeti alkotásokat mutat be. Kazak és kirgiz népmesék olvashatók 1988-ban közreadott köteteiben: A láthatatlan tolvaj,A szürke héja.